Tapasztalataim az UV gyantával
A hobbiékszeres csoportokban egészen különleges szépségeket lehet találni -a legjobb, hogy sokszor segítenek tippekkel egymásnak a csoporttagok. .. Én is így kalandoztam gyakran vissza az UV gyantás, műgyantás ékszerekhez …
Jó néhány éve már, hogy a „mellékállásom” ösztönzője, a férjem – már nem emlékszem, milyen apropóból – rendelt nekem Kínából egy doboznyi, műgyantázáshoz való dolgot szilikon öntőformákat, keverőpálcákat, pipettát, mindenféle beleszórható kis csillámokat apró kis fiolákban, meg efféléket…
Na jó, de gyantát persze nem …
Az epoxy gyantára nem is mertem gondolni – fene egy szaga van, maszk kell hozzá, pontosan kell keverni, efféle macerákra nem vállalkoznék.
Szóval én, az abszolút laikus, nézegettem a Wish-en és rendeltem valami jónak tűnő UV gyantát – hát, nem volt az … Kitettem a napra, folyós maradt. .. Menet közben beszereztem egy körmös lámpát – akkor is … Na jó, mondom, akkor nézzünk valami mást, mondjuk az Amazonon …
Találtam is, egész szépen kötött, ámde rettentő büdös volt…
Végül a harmadik, vagy negyedik próbálkozásra találtam olyat, ami nem (olyan) büdös, egészen jól köt és víztiszta.
Aztán az epoxys csoportban ajánlottak egyet, ami az általában epoxyt használó hölgy szerint a legkevésbé színeződik el és nagyon jól lehet vele dolgozni – gondoltam, kipróbálom…
Megjött – jó sűrű, szépen terül…
És rettenet BÜDÖS…
Úgy látszik, ez már nem fogváltozni: most a kevésbé illatosat is használom, de ha kicsit domborúbb felületet akarok csinálni, jöhet a Büdöske…
Egy szó, mint száz, kísérletezni kell, mert vagy a minőség, vagy a szagok döntik el, mit használjunk – és persze az, hogy mi a cél vele…
Egyébként az epoxysok is a felület kiegyenlítésére szokták használni az UV gyantát, például szépen lehet vele javítani a kisebb hibákat.
